Графични страници
PDF файл
ePub

O Nannie, wilt thou gang wi' me?

Vin' tu, Lesbia, demigrare mecum,
Lauta cedere nec pigebit urbe?
An possunt tacitae placere valles
Et pauper casa crassiorqve palla?
Non bombycina rursus indueris,
Non pellucidulas superba gemmas,
Sed regum fugies opesqve et aulas,
Qva tu flos fueras venustiorum ?

Nec qvom, Lesbia, fugeris, madentes
Unqvam reiicies avens ocellos?

Haec frons inmodicos feretne soles
Et morsus hiemum severiorum ?
Haec duros scierit pati labores
Tam mellita figura, tam tenella,
Nec vano repetet dolore sedes
Qva tu flos fueras venustiorum?

An sic, Lesbia, amas, ut omne mecum
Adjutrix obeas lubens periclum,
Ut, qvidqvid dederit deus malorum,
Tu solatiolum feras dolenti?

Aegros tune viri febricitantis
Angores studiosa mitigabis,
Nec liqvisse hilares pigebit aulas,
Qva tu flos fueras venustiorum?

Qvom mors obprimet ingruens amantem,
Tu labris animam leges fugacem,
Tune, omnem gemitum premens, sereno
Pulvinum exhilarabis alma risu?

Et tu purpureis meam favillam
Sparges floribus et cadente gutta,
Nec votis loca laeta tunc reqvires
Qva tu flos fueras venustiorum?

W. O. (ex PERCIO.)

Peace be around Thee.

Te circum Pax alma volet, qvocumqve vagaris,
Unum eat aestivum vita imitata diem;
Qvidqvid et in votis fuerit tibi, amabile qvidqvid,
Sit comes ad laetas concelebretqve vias.
Maeror ubi qvando placidum maculaverit aevum,
Splendet ut ex verno gratior imbre dies,
Secius haud lacrumis fuga maturetur, ut ipsos
Plenior in risus adcumuletur honor.
Quae nihil obfusa non vi robiginis aetas
Proruit, inqve dies singula nostra rapit,
Te super invisos tam leniter ingerat annos
Innocuum ut teneris floribus addat onus.
Dum medius noctis patiens mediusqve diei
Qvod semel instituit volvitur orbis iter,
Ah precor illa tuo tantum versetur in ore
Qvae pars adsiduis solibus aucta nitet.

W. G. C. (ex MOORIO.)

Amor ad Flumen.

Cur opifex sculptum posuit prope flumen Amorem? Flammane vicinis ut premeretur aqvis?

૨ ૨

W. H. P. (ex Anth. Gr.)

Βὰν δ ̓ ἔμεναι πολεμόνδε θεοί.

Τάρταρε πουλυμέλαθρε, κακῶν ἀκόρεστ ̓ ὀδυνάων,
ὃς μεδέεις γαίης ὑπὸ βένθεσιν, οἷά ποτ' εἶδες
ἤματι τῷ, ὅτε πρῶτά σε οἰκιστῆρες ἵκανον,
ἄκοντες· τοὶ γὰρ πάρος αἰθέρι ναιετάεσκον
πατρὸς ἐνὶ μεγάροισι θεῶν, νηπενθέϊ θυμῷ,
παννῆμαρ μολπῇσι μέγαν τιμῶντες ἄνακτα.
ἀλλὰ κακὴν στήθεσσιν ἔπειτ ̓ ἔρις ἔμβαλε μῆτιν
δαίμονος, ὃν μετὰ πᾶσιν ἀρίζηλόν ποτ ̓ ἔθηκεν
οὐρανίωσιν ἄναξ, αὐτῷ γε μὲν οὐκ ἀτάλαντον,
οὐ σθένος, οὐ τιμήν τό οἱ οὐκέτ ̓ ἄρ ̓ ἤνδανε θυμῷ,
ἀλλ ̓ ἀπάνευθε κιὼν δίους ἐκάλεσσεν ἑταίρους,
οἳ τρίτατόν ῥ ̓ ἐγένοντο μέρος στρατοῦ οὐρανίοιο·
ἦλθον δ ̓ ἀμφοτέρωθεν ἀολλέες· αὐτὰρ ἐπ ̓ αὐτοῖς
τεύχεα χρυσείῳ πυρὶ λαμπετόωντα δεδῄει·
εὐχετόωντο δ ̓ ἄνακτος ἐναντίβιον πολεμήσειν,
νήπιοι, οὐδ ̓ ἐνόησαν ὅσῳ ὅγε παντὸς ἀρείων.
οὐδ ̓ ὅγ ̓ ἄρ ̓ ἠγνοίησε· φίλον δ ̓ ἐκαλέσσατ ̓ ὀπαδόν,
Μίχηλον, φαιδρὰς διακοσμεῖν ὦκα φάλαγγας
ὑσμίνηνδ' ἰέναι· ὁ δὲ θωρήσσεσθαι ἄνω γεν.
οἱ δ ̓ ἔσταν στίλβοντες ἐν ἔντεσιν, ὡς ὅτε δύνων
ἠέλιος νεφέλῃσι χέει σέλας ἑσπερινῇσιν·
στὰν δὲ πατρὸς προπάροιθεν ἐϋπύργου μεγάροιο,
δέγμενοι, ὁππότε πέρ σφιν Ἄρης ἐπὶ δήιος ἔλθοι.
Οἱ δ ̓ ἄρ ̓ ἐπεσσεύονθ ̓ ὑπὲρ ἄγκεα ποιήεντα,
οὔρεά τε σκιόεντα, καὶ ὕδατα πολλὰ ῥοάων.
ἐν δ ̓ ἀρχὸς κίεν ᾗσι προθυμίῃσι πεποιθώς,

τῷ Σατάνᾳ μὲν ἔπειτ ̓ ὄνομ ̓ ἦν, τὸ δὲ πρόσθεν ἐνισπεῖν
οὐ θέμις, οὐδέ τις οἶδε χαμαιγενέων ἀνθρώπων.
ὡς δ ̓ ὅτε κῦμ ̓ ἐπέχησιν ἀτέρμονα νῶτα θαλάσσης
ἐρχόμενον πόντοιο, μένος δέ οἱ οὐκ ἐπιεικτόν,

ὑψόσ' ἀειρόμενον δὲ κορύσσεται, εἰσόκε ῥηχθῇ
προβλῆτι σκοπέλῳ· ὡς τῶν μάλα τηλόθ' ὅμιλος
ἔνθα καὶ ἔνθ ̓, ἐφ ̓ ὅσον φῶς πέπταται ἠελίοιο,
ἐξεφάνη πεδίονδ ̓ ὀτρυνομένων προχέεσθαι.
σὺν δ ̓ ἔπεσον μεγάλῳ ὁμάδῳ, σμερδνὰ ἰάχοντες,
ἐν δ ̓ ἔρις ὤρτο βαρεία, σιδήρειός τ' ορυμαγδός·
λαμπρὸν δ' ἠελίοιο κύκλον σκότος ἀμφικάλυψεν,
τείρεα δὲ πτῶσσε, στέφος οὐρανοῦ, ἠδὲ σελήνη,
τῶν ὕπο μαρναμένων· διὰ δ ̓ ἠνεκέως ἐμάχοντο,
οὐδέ τι ἀμβολαδήν. Αρης δ' ἄρ ̓ ἐφαίνετο ἶσος.
δὴ τότ ̓ ἄρ ̓ αὐτὸς ἄναξ ὁρόων τοῖς οἶσι κέλευσεν,
οἱ δὲ βοὴν ἵεντ', οὐδ ̓ ἀμφήριστον ἔθηκαν
σευόμενοι· τοὺς δὲ τρόμος ἔλλαβε γυῖα τραπέντας,
φεῦγον δ ̓ ὄφρα πύλῃσι παρέστασαν οὐρανίῃσιν·
ἔνθ ̓ ἀέκοντες ἔπεσχον, ἀμείλικτον δ ̓ ὄπ ̓ ἄκουσαν.
Ἔρρετε, νηπύτιοι καὶ ἀπειθέες· οὐ γὰρ ἔθ ̓ ὑμῖν
οὐρανὸν ἐνναίειν καὶ ἀμύμονας ἔσσεται ἕδρας,
ἀλλ ̓ ὑπένερθ ̓ ἀΐδαο· πόνοι δὲ καὶ ἀκάματον πῦρ
νηλέα τειρήσουσιν ἀνέλπιδας ἀθανάτους τε.

Η ῥα, κυλινδομένους δ' ἐς Τάρταρον ἧκε φέρεσθαι.

J. R.

Nullus ad amissas ibit Amicus Opes.

Dives amator eras: desisti pauper amare:
Tam medicina potens est in amore fames.
Qvae te suaviolum dulcemqve vocabat Adonim
Nunc eadem qvi sis Phyllis et unde rogat.
Ah Corydon Corydon, didicisti serior illud:
'Nullus ad amissas ibit amicus opes.'

K. (ex Auth. Gr.)

Nil ergo optabunt Homines.

Nefas fatigare impiis votis deos:
Crede haec severum Socratem
Nondum cicutis lividum letalibus
Dixisse barbato choro.

Ergo qvid aurum Lydiae voraginis

Orare divos proderit,

Gemmasve in antris abditas Ibericis?
Qvid barbarorum fulgidas

Regum tiaras? Qvidve conferet Ceres
Libystis et Trinacria?

Qvid forma dulcis et iuventutis decor?
Sors mobilis mortalium est,

Damnoqve adhuc incerta seu vertas bono.
Qvis aleae pericula,

Martisve, qvorum dubius exitus foret,
Inire vellet iurgia?

Mentem precare sanam et insontem, puer,
Permitte divis cetera :

Nam qvisqve dis est, qvam sibi ipse, carior,
Et caelitum est prudentia.

At nil avaro profuit votum Midae,
At nil puellae praesciae ;
Nil magna carae dona Tithono deae,
Cui nuptus Aurorae rubor

Vitam carentem fine poscenti dedit
Frustra beatam sustulit

Illi iuventam tempus: ergo debilis
Langvisset aeternum senex,

Ni forte corpore inter aestivas novo
Cicada cantasset comas.

W. T. B. J.

« ПредишнаНапред »